Hamuban sült kiscipó   Leave a comment


cipó

Történt egyik nap, hogy épp, amikor leültem volna ebédelni, abba kellett azt hagynom, és valami egészen mást csinálni azonnal 🙂 Mivel a kemencét már este lezártam, másnap délre, még kellemesen meleg volt. Gondoltam, rárakom a tányért a hamu tetejére, hogy ne hűljön ki 😉 Képzeljétek, 10-15 perc múlva, mikor kiszedtem, megsült 😀 😀 😀 Persze, finom volt, és forró… Így gondoltam egyet, kipróbálok egy langallót, hátha megsül. Tökéletes lett 😉 Ezért ma a próba erre a kiscipóra esett. Gyönyörű lett, és nagyon finom 😉 Nagyjából 1 órát töltött a forró hamuban, egyszer megfordítottam. Mikor kivettem, fakanállal levertem róla a hamut, és voálá ♥

Hozzávalók:
1 csésze teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1/2 csésze fehérliszt
1 teáskanál tiszta só
1 kávéskanál szódabikarbóna (legközelebb csinálok már kovászt 😉 )
2 ek fehér szezámmag
1 ek búzacsíra
1 ek kefír
1 dl langyos víz (kb)
1 ek hidegen sajtolt bio repceolaj (bármilyen más zsiradék is jó)

Először összekeverjük a száraz hozzávalókat, majd jöhet az olaj, kefír és a víz. Annyi langyos vizet adjunk hozzá, hogy jó kis ruganyos kenyértésztánk legyen. Ebből lett egy kisebb pizza nagyságú langalló, a maradék tésztát betettem a hűtőbe, és ma délelőtt pedig a kemencébe, a forró hamura. Most, hogy kettévágtam, így is visszatettem egy picit, had süljön jól át a közepe is 😉

cipó

Jó étvágyat nektek is ♥

“A tönkölybúza a legjobb gabonafajta. Meleg, zsíros és tápláló, mégis lágyabb, mint a többi gabona. Aki ezt fogyasztja, annak vére és húsa egészséges lesz, lelkébe pedig boldog értelem és öröm költözik. Bármely formában fogyasztva ízletes.”
Reinhard Schiller: Hildegard (Medicina Praxis)

A tönkölybúza több mint tízezer évvel ezelőtt került Dél-nyugat-Ázsiából Mezopotámiába, majd a bronzkorszak idején Európában is meghonosodott.
Az ősi gabonafajta a Kárpát-medencében nyolcezer éve terem, termesztésének nyomait hazánkban Kengyel és Százhalombatta térségében találták meg. A tönkölybúzát már a régi rómaiak is fogyasztották, erre utaló nyomokra bukkantak számos feltárt sírban. Az európai lakosságot a IV. században a tönkölybúza mentette meg az éhhaláltól, mert az akkori normál búzák legtöbbje a szélsőséges időjárás és a kórokozók miatt kipusztult.
Termesztése hazánkban egészen a XIX. század végéig jelen volt, majd lassanként a feledés homályába veszett. Helyét egyre inkább új, különféle nemesített búzafajok vették át, mivel azok nagyobb terméshozamot produkáltak és betakarításuk kevesebb vesződséggel járt.
Az új fajták belső értéke a nemesítések következtében azonban fokozatosan csökkent, s ma már csak jó néhány, esetleg nagyobb mennyiségben ártalmas adalékanyag hozzáadásával készíthető belőlük minőségi pékáru. Mivel a ma kapható, tartósított, génkezelt, manipulált ételek mellett párhuzamosan egyre nagyobb az igény a vegyszermentes, egészségkímélő, természetes és minőségi élelmiszerek iránt, az elmúlt években ismét életre kelhetett a magyar föld egyik jellegzetes büszkesége, a tönköly.

Ebben nagy szerepe volt két neves, elszánt tudós-fajtanemesítő, dr. Kalmár Gergely és dr. Kajdi Ferenc több éves, kitartó kutatómunkájának. Fejlesztésük, az ÖKO-10 jelölésű tönkölybúza az egyetlen államilag elismert fajta, s kifejlesztése óta számtalan hazai és nemzetközi elismerést, díjat vívott már ki magának. A túlélő tönkölybúza ellenálló, őserejű fajta. A kenyérbúzához képest kevésbé kényes, rendkívül jól alkalmazkodik a környezeti adottságokhoz, kiválóan tűri a szárazságot, minden talajon megterem.
Óriási előnye, hogy a környezetében lévő gyomokat elnyomja, így vegyszermentesen termeszthető. Jóval tisztább búza a többi fajhoz képest: a búzaszemeket szorosan körülvevő pelyvaréteg a feldolgozásig páncélszerű védelmet biztosít a káros légköri és egyéb (például radioaktív) szennyeződések ellen.
Az univerzális tönköly révén, ha egészségesen táplálkoznánk, szervezetünk minden szükséges tápanyaghoz éppen az optimális arányban jutna hozzá. A hazai és külföldi statisztikai adatok azonban elszomorító képet mutatnak: az emberek szinte a világ minden táján a szükségesnél jóval több cukrot, zsiradékot, húst, ugyanakkor kevesebb növényi keményítőt, rostot és ásványi anyagot fogyasztanak.
Káros életformánknak köszönhetően egyre több és súlyosabb betegséggel kell felvennünk a harcot, melyek nagy része elkerülhető lehetne táplálkozásunk már kismértékű változtatásával is.

A tönkölybúza egyike azoknak az élelmiszereknek, melyek nem hiányozhatnak a minőségi és egészséges étrendből. A tönkölybúza természetes eredetű és nem szintetizált élelmiszer, az élethez szükséges fontos tápanyagok szinte mindegyikét tartalmazza. Az egész szervezetet erősíti, mindenféle káros mellékhatás nélkül. Lássuk, mi minden szól a tönkölybúza fogyasztása mellett:
– Könnyen, gyorsan felhasználható energiával látja el az izomszöveteket, a kötőszöveteket, a belső szerveket, az idegsejteket, az érzékszerveket – tehát minden emberi sejtet.
– Pelyvája antibiotikus hatású, erősíti az immunrendszert, így rendkívül hatékony például a Candida elleni küzdelemben.
– Könnyen emészthető, emellett gazdag rosttartalma szinte kefeként tisztítja a beleket.
– Javítja a vérkeringést, rosttartalmánál fogva csökkenti az érelmeszesedés veszélyét.
– Fehérjetartalma 50%-kal meghaladja a közönséges búzafajtáékat, s mivel aminosav- összetétele (ebből épülnek fel a fehérjék) is jó, szervezetünk jobban hasznosítja. Épp ezért fogyasztása kifejezetten ajánlott azok számára, akiknek szervezete nagyobb igénybevételnek van kitéve: gyermekeknek, serdülőknek, idős embereknek, nehéz fizikai munkát végzőknek, sportolóknak, vegetáriánusoknak, várandós illetve szoptató anyukáknak.
– Érdekes megfigyelés, miszerint jótékonyan hat a dohányzók pszichés és fizikai teljesítőképességére, regenerálódására.
– Gazdag esszenciális aminosavakban, mely igen kedvező hatással van az emberi szervezetre. Napi 15-20 dkg tönkölybúzából készült kenyér elfogyasztása jelentősen hozzájárul aminosav-igényünk fedezéséhez.
– Vitamin- és ásványi-anyag tartalma egyedülálló: megtalálható benne szinte a teljes B-vitamin csoport (a B12 kivételével) és E-vitamintartalma sem csekély. A belőle készült termékek kalcium-, magnézium-, foszfor- és szeléntartalma 7-8-szor magasabb, mint más gabonák esetében. Szeléntartalmát azért is fontos kiemelni, mert ennek hiánya egyes kísérletek alapján szerepet játszik a rákos megbetegedések kialakulásában.
– Rendszeres, hosszú távú fogyasztásával csökkenthető a koleszterinszint és az erek falain lerakódott, meszesedésre hajlamos zsírréteg.
– A hagyományos gabonafélékhez hasonlítva alacsonyabb szénhidráttartalmú, mely lassabban is szívódik fel, emiatt cukorbetegek étrendjében is ajánlható.
– Esszenciális zsírsav-tartalma jótékonyan hat az idegrendszerre.
– A tönkölybúza lisztjéből tojás hozzáadása nélkül is készíthető tészta, melyet azok is bátran fogyaszthatnak, akik a tojásban lévő fehérjére érzékenyek.
– A tönköly felhasználási területe igen széles: készíthető belőle liszt, dara, száraztészta, sör és különleges eljárással ún. búzahús is. A tönkölylisztből sütött teljes kiőrlésű vagy fehér kenyér akár egy hétig is puha, élvezhető marad. A búzalisztet bármely étel elkészítésénél (pl. sütemény, kenyér, palacsinta, galuska stb.) helyettesíthetjük tönkölybúzaliszttel, s az így elkészített fogás jóval táplálóbb, egészségesebb és ízletesebb is lesz. Próbálja ki Ön is!
Tápanyagtartalom 100 grammban
energia: 376 kcal/1579 kJ, fehérje: 14,2 g, zsír: 11 g, szénhidrát: 54 g
Forrás: http://www.naposoldal.com/node/307

Reklámok

Posted 2014. január 20. by eletkert in Főtt étel, Receptek, Táplálkozás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: