Van rám szükség valahol?   13 hozzászólás


Úton

Úton

Szeretnék egy közösség aktív tagja lenni!

Akik figyelemmel kísérik az Életkert oldal útját, azoknak nem kell bemutatkoznom😉 Az oldal 5 éves, és ez alatt az életem nyitott könyv volt előttetek🙂
Fő profilként az egészséges táplálkozás szerepel, de találhattok itt a lélek táplálásával kapcsolatos cikkeket is😉
Tudjátok, hogy imádom a természetet, a hegyet, erdőt forrást, patakot, ami immáron 4 éve a mindennapjaim részét képezi❤ Úgy jöttem erre a gyönyörű helyre, hogy majd jöttök ti is, akik önálló, szabad életet szeretnétek élni, egymást segítve, kalákában dolgozva, együtt ünnepelve…. ismeritek a terveimet.
Ebben az évben folyamatos felülvizsgálatot, önvizsgálatot tartok, mi sem alkalmasabb erre, mint a kapálás😀 Kapálás közben mindig tuti gondolatok jönnek😀
Arra jutottam a napokban, hogy nagyon fura, hogy itt élek 4 éve, és még mindig egyedül, mint egy remete. Itt kapirgálok magamnak, ahogy a körülöttem élők is bezárkózva maguknak kapirgálnak….
Úgy néz ki, nem tudok közösséget építeni, ezért gondoltam megint egy nagyot, és azt mindig tett szokta követni😉
Azt gondoltam ki, hogy ha a közösség nem jön ide, akkor én megyek hozzá😉 A kérdésem;
Van-e olyan működő közösség, olyan falu, ahol összefognak az emberek, és szívesen látnának engem is maguk között?
Amit vinnék, az az egészséges életmódban, táplálkozásban, ételkészítésben megszerzett tapasztalatom, 10 éves biokertészkedésem, 2 éves kosárfonás gyakorlatom. És még sok sok egyéb, amit itt a blogban megtaláltok, nem sorolgatnám külön.
Ha van olyan faluközösség, ahol szívesen látnátok, ahol hasznomat vennétek, akkor vennék ott egy picike házikót és megint felkerekednék….🙂

Posted 2015. június 27. by eletkert in Írások

13 responses to “Van rám szükség valahol?

Subscribe to comments with RSS.

  1. Hát Ildikó… megint nagy fába vágod/vágtad a fejszédet… összetartó falu… tán az Őrségben, Vend vidéken… de ha mész, egy szobát én is kérek magamnak….

    • Cilu,
      nagyon szeretnék a környéken maradni, imádok itt lenni😉 Arra jutottam a sok hozzászóló véleményéből, hogy a legjobb lenne egy kihalófélben lévő falucskában kezdeni. Ahol mindenki megveheti a maga házikóját, és együtt építenénk a közösségünket. Egymást segítve, támogatva😉

  2. Nehéz olyan működő falut találni, amilyet szeretnél, de talán nem lehetetlen. Az biztos, hogy veled jól járnak, bárhová mennél is! O:)

    • Köszi Csabi❤
      Most kitaláltam, hogy mi lenne, ha megtöltenénk egy szellemfalut? De nincs sok jelentkező erre sem… Nem érzik még az emberek, azok sem lépnek, akik folyamatosan arról beszélnek, hogy mennyire szeretnék ezt…. Nem értem:/

      • Sokakat a gondolkodásmódjuk és a megszokottól való elszakadás nehéz percei tartanak vissza, ami sajnálatos, de a legrosszabb, hogy aki valóban menne és tenné amit tennie kell, az családi vagy anyagi okokból nem teheti az esetek többségében…😦

      • Ez tényleg szomorú Csabim😦
        De még szomorúbb, hogy 2 ötvenes hölgy jönne egy szellemfaluba, de hol vannak a férfiak???? Ezt csak nők nem tudják megcsinálni:/ Teljesen felborulna így a mérleg😀😀😀

  3. Drága Ildikó! Még mi is ugyanitt vagyunk,egy tapodtat sem haladtunk előre! Húzzák a dolgokat,de ezt inkább most nem írom le részletesen.Olvasom a-HATÁRÁTKELŐ- c blogot már három éve. A fiatalok nem találnak itthon megélhetést,munkát,ezért próbálkoznak először nagyvárosokban,a fővárosban,de mindhiába! Mennek külföldre a szélrózsa minden irányába. A felnövő,vagy leendő gyermekeiknek készítik elő a megélhetést,a jövőt! Kihalnak lassan a falvak,hiszen az öregek meghalnak,a fiatalok pedig már nincsenek itthon.
    Itt egy link, ( Galgahévíz)….de ezen kívül még vannak ilyen falvak,csak utána kell érdeklődni..

  4. ez egy másik…GYŰRŰFŰ )gy nagyon szép természetvédelmi területen

  5. Szia Klári!
    Sajnos, egyik faluban sem működik úgy a közösség, ahogy azt szerették volna…. Veszekedések, széthúzások, kiskirályok…. stb. Pedig lassan észhez kell már térniük az embereknek!!!
    A határ dolgot sajnos a legközelebbről ismerem😦 Tudod, a fiam is kiment Angliába, ott lett leukémiás…. 3 hetünk maradt elbúcsúzni egymástól😥

  6. Ildikó,sajnos ez a magyar mentalitás.Mégis tudom,hogy a tudásodra,szakértelmedet sok helyen szívesen vennék. Van még egy falu,amiről tudok a Szabolcs megyei ROZSÁLY.
    “AKI KERES,AZ TALÁL, AKI KÉR AZ KAP,ÉS A ZÖRGETŐNEK MEG NYITTATIK.”!”És,te fogsz találni ilyen közösséget még Mo-on is.
    Tegnap beszéltem a lányommal,hogy Ausztrália szabad ország,és benne szabad,egyenjogú emberek vannak.Nem FÉLNEK,hanem ÉLNEK!
    Egyre többen kérnek letelepedésit,de szigorú kritériumok vannak már ott is.

    Igen,( sajnos olvastam,hogy mi történt a fiaddal. Őszinte részvétem.Nagy erő és kitartás lakozik benned,hogy ezt a tragédiát. A jó Isten áldjon meg drága Ildikóm. Drukkolok neked,sok sikert, szerencsét kívánok Neked.

    • Köszi KLári❤
      Tudom, megtalálom a helyemet, de itt is imádok lenni😉 De boldog lennék, ha aktívan részt vehetnék egy közösség életében!!!!❤

  7. Kedves Ildikó!
    Eddig csendben figyeltem a munkásságod, elárulom, egy hajóban evezünk. Bár én itt egy alföldi kisvárosban, annak is a kertvárosi részén próbálom a szárnyaimat bontogatni. Ha csak a közvetlen szomszédaimat figyelem, hát nem biztat sok jóval amit látok….. A melettünk lévő házban az unokaöcsém él családjával, és jó ha fél évben egyszer össze tudunk úgy futni, hogy beszéljünk pár szót…. de kerülnek is, mert tudják hogy mit gondolok a jelen világról…. ők még azt valják, hogy ez van, egyedül nem tudsz változtatni, rabszolgáskodni meg kell, egyébként felkopik az állad… ne is mondjam, hogy az egész udvaruk szín beton… Én meg már nem akarok senkinek semmit mondani a világ valódi természetéről, az Emberek elfásultak, beszariak lettek, félnek hogy mi lesz ha azt a kicsit sem kapják majd, amit bér gyanánt elszenvedni kénytelenek…. Ez a titka az egésznek, és megspékelik vágyakozást okozó reklámokkal, mintha az ember csak azért jönne a világra, hogy fogyasztó állatként élje le az életét.
    Nade nem elkeseríteni szeretnélek, hanem bíztatni. Aki keres talál, mint a zsák a foltját… Ehhez kivánok neked sok sikert, erőt, kitartást! Mi is szenvedünk attól, hogy a közvetlen szomszédságunkban, senki nincs akivel a szebb jövőt át tudnánk beszélni, és biztatást adhatnánk egymásnak, esetleg segíteni is egymást…

    • Kedves Sándor!
      Nagyon szépen köszönöm a biztatást🙂 Hiszem, hogy megtalálom a helyemet, vagy itt rendeződik össze egy kis közösség. Egy biztos, minden úgy lesz, ahogy lennie kell😉 Mindkét irányba megtettem a lépéseket, de kényszert nem érzek sem a menésre, sem a maradásra😉 Ha a Jóisten úgy gondolja, akkor újra sátrat bontok, ha nem, akkor maradok🙂
      De ahogy te is látod, mindenki csak magának kapar. Nem sikerült meggyőznöm ezt az ici-pici kis falut sem, -direkt nem írok közösséget- hogy nemcsak könnyebb, boldogabb és felemelőbb is, ha együtt, egymásért is csináljuk a dolgainkat🙂 De hát a média mindenkit megfertőz, már ide is elgyűrűzött, ebbe a gyönyörű kis faluba😦 Ott villog minden házban a tv, ők meg nem jönnek a helyi piacra, nem vesznek egymástól, nehogy már a másik őrajta gazdagodjon😥 És ezt a szemembe mondták, ilyet még kitalálni sem tudna az ember. És viszik inkább a pénzüket a multikhoz, az had vigye ki az országból… Még mindig az elkülönültség és az irigység az úr…😥 De változnak az idők, muszáj az embereknek is felébredniük🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: