Elgondolkodtató ez a látvány. Ugye? …

A bal oldali pohárban 8 órája ázó, áztatás előtt átmosott napraforgómag van, ami a “gazdaságos” áruház saját márkája.

A jobb oldali pohárban szintén 8 órája ázó, áztatás előtt átmosott napraforgómag van, a Tündérkertes márka.

Valószínű a Tescós, megy a szemétbe, bár ha így ránézek, nem tudom, mennyire számít veszélyes hulladéknak

Tudja-e valaki, milyen vegyszertől lesz ilyen méregzöld az áztatóvize? A hántolásnál használnak valamit, vagy a kényszeréréshez használt méreg, amivel még a földön lepermetezik az egész táblát?

Egyébként nem lehet csak úgy lemosni róla, mert itt úgy tűnik, különváltak, de csak azért mert nem mozdítottam. Ha e akarom önteni róla a tetejét, azonnal zöld lesz az egész, és ez a zöld izé, a szotyi hártyáján van, amit lehetetlen elkülöníteni a magtól 😥

Hogy miért áztatom?

Azért, mert minden élő anyagban megvannak azok az enzimek, amik segítenek a lebontásukban, így nem kell a saját enzimjeinket erre használni. A magocskákban az enzimgátlók nem engedik a lebontást azon egyszerű oknál fogva, hogy akár évekig is eltarthatók, csíraképesek maradjanak. Akkor érvényesül a könnyű emésztést segítő saját enzimek hatása, ha beindult a csírázási folyamat. Ez ilyen apró magvaknál 4-8 óra lehet, diónál 24-48 óra.

 

Bodzát és akácvirágot gyűjtöttem, amiket kiszárítok télire. A bodzából remek tea lesz, az akácvirágot szárítás után porítom, és gyógyításra használom. Lentebb írom az ismertetőket róluk 😉