A neved árulkodik rólad   7 hozzászólás

A neved árulkodik rólad

Te feltetted már magadnak a kérdést, hogy ki is vagy valójában? “Mami”, “Anyuka”, “Nagyika” vagy egy ízig-vérig nő, aki próbál megfelelni a különböző szerepeknek? Ahhoz, hogy egy nő újjászülethessen, olykor nagy árat kell fizetni. Müller Péter elárulja, hogy miért.

Borika hatvannyolc éves volt, amikor megtalálta az igazit. Özvegyasszony volt, két felnőtt lánnyal, három unokával. Csak én hívtam Borikának – a családjának Mama volt és Nagyika.

Biztos megfigyelted már, ha egy sorsszerep rásül egy emberre, akkor az illető neve is megváltozik. Nőnél ez duplán is előfordul: amikor férjhez megy, elveszti a családi nevét, és amikor anya lesz, pláne nagyanya, ő lesz a Mami és a Nagyi. Ezt még a férje is átveszi, és úgy hívja a feleségét, “Mama”. Mutter.

Ha figyelmesen belehallgatsz ennek a megszólításnak a jelentésébe, rájössz: ez nem az életkornak, hanem a szerepnek szól. Ha egy hajdani szerelmespár egymást Faternak és Mutternek kezdi szólítani, nem azt üzenik egymásnak, hogy “megöregedtünk”, hanem hogy egymásban már nem a férfit és nőt látjuk, csakis a szülőket.

Szülői szerepünk legyőzte az Én és Te szerelmi történetét. A szeretőmet, de még az élettársamat sem nevezhetem Mamának, mert ez azt jelenti, hogy csakis a szülőt látom benne, akivel azért hozott össze a sorsom, hogy utódokat nemzzünk. Most, hogy itt vannak a gyerekek, minden más közös sorsszerepünk eltűnt – csakis szülők lettünk. (Hol a szerelmem, a nőm, a kedvesem?) De saját magunkra nem így nézünk! Soha. Figyeld meg!
Hetvenöt éves vagyok, de még soha nem néztem úgy tükörbe, hogy azt láttam volna: “Ott a Papa! Nini, a Fater!” Csak azt, hogy “én”. Ott vagyok “én”!

Nem hiszem, hogy van a világon olyan nő, aki a tükörben Mutternek látja magát. Öregnek, igen. Ráncosnak, hervadtnak igen, de Mutternek, soha! “Néninek” láthatja magát, egy valaha szép nő, öregasszonynak is, de azt, hogy “Mutter” nem mondja magára egy nő a tükör előtt. Ezt mások mondják rá. A családja. Vagy az idegenek.

Állj meg a tükör előtt – akárhány éves vagy! Kérdezd meg magadtól, hogy kit látsz?! A tükröd válaszolni fog. Sohasem az aktuális sorsszerepedet mondja, hanem azt, hogy “Én vagyok, Úristen, ez én vagyok! Mivé lettem?! Milyen furán megváltozott még a tekintetem is – és mégis: ezt az ismerős Valakit nézem sok éven át! Akármilyen maszkot húzott rám az idő, ez én vagyok!”

Gyerekkorodtól kezdve látod a tükörképeden a különféle korok és sorsszerepek maszkjait, néha megdöbbentő a változás, de az alapélmény mindig az, hogy önmagadat látod a tükörben minden maszk és jelmez mögött. Hiába múlnak az évtizedek. Az “Én vagyok” nézett vissza rád akkor is, amikor gyerekként bámultad magad, amikor esküvői fátyolban néztél vissza az arcodra, és akkor is, amikor öt lármás unokád közül kiléptél egy pillanatra a fürdőszobába, hogy ráncos szemed alatt megigazítsd az elkent fekete festéket. “Én vagyok” – áll minden sorsszereped mögött. Ez az alapélményed. Ehhez jön hozzá a “Jé, hogy nézek ki!” döbbenete. Ez a Borika, akiről szó van, megunta, hogy “Mutter”, és hatvanhét évesen kilépett a szerepéből.

Így mesélt róla:

“Túl korán mentem férjhez. Észre sem vettem, amikor elvesztettem a szüzességemet. Tizennyolc évesen ripsz-ropsz anya lettem. A férjem derék ember volt. Szerettem, de sohasem voltam bele szerelmes. Ezt a szót én csak a könyvekből ismertem. Pár éve meghalt, a gyerekeim nagyok lettek, lassan az unokáim is: úgy döntöttem, hogy szerelmes leszek! Nem vártam, míg jön valaki. Elkezdtem keresni. Nem igaz, hogy várni kell! Ne higgyen a nőknek, ha azt mondják: várni kell az igazit! Keresni kell! Én legalábbis így gondoltam! Jött is! Nem elsőre, a hetedikre! Volt egy kis megtakarított pénzem, vettem magamnak új ruhákat, olyanokat, amik jól álltak nekem. Cipőt is, a régi trampli helyett. Kiderült, hogy az egész beruházásra nem is volt szükség! Tudja, hol ismertem meg az ‘igazit’? A meleg vízben! A hajdúszoboszlói fürdőben! Az isiászát gyógyította. Kiderült, hogy magányos, ő is régóta ‘keresett’ valakit. Úgy lubickoltunk egymás mellett, mint a halacskák! Két hónapig éltünk együtt, ‘vadasan’, majd megkérte a kezemet a két lányomtól. Nem volt könnyű beszélgetés. Úgy néztek rám, mint egy őrültre!

Amikor az Imre elment, az egyik azt mondta, hogy most akarsz lány lenni, Mama? – Most – feleltem. – Sohasem voltam lány. Főleg szerelmes nem! Apádba nem voltam szerelmes! – És most az vagy? – kérdezte. – Az. Nem tudom, egy lány hogyan szeret. Ezt már sose tudhatom meg, de szeretem őt, mintha régóta ismerném. Majd ti is megszeretitek! Családtag lesz! – mondtam nekik. Bámultak rám, és egymásra is, nagyon fura szemekkel. – És mit mondunk a gyerekeknek? – kérdezte bosszúsan a nagyobbik lányom. – Az igazat! – Hogy a Nagyi szerelmes lett?! – Igen! Föltámadt benne a Borika és beleszeretett egy férfibe! – Ducika nem is tudja, hogy téged Borikának hívnak! – mondta bosszúsan a lányom. – Majd most megtanulja! Ő se Ducika, hanem Emese! De azért én ‘nagyi’ is maradok! Majd eljöttök hozzánk, gyakran! Mi is meglátogatunk titeket! Nem költözünk messze, csak ide Mogyoródra. Van ott az Imrének egy kis háza, műhelye. Autószerelő… Aktív még, képzeld!”.

Még azt is hozzátette, hogy ő nem fiatalodni akart, hanem megélni egy élményt, amelyre lánykorában egyszerűen nem volt módja. Kimaradt neki. Ott lapult a lelkében valaki, aki meg akart születni. Érdekes – mesélte -, hogy ezt a néhai férje is észrevette. Bölcs ember volt. Amikor már nagyon beteg volt, azt mondta neki: “Ha meghalok, ne maradj egyedül, nem neked való…”

Ezt, persze, a gyerekeknek nem mondtam el – tette hozzá Borika. – Így is összezavartam őket. Tudja, ha egy nő újjá akar születni, kétfrontos küzdelmet kell vívnia. Az egyiket önmagával, a másikat az egész világgal! Ha valakit megszoknak egy szerepben, nem tudják egy másikban elfogadni, pedig senki sem Örök Anyu és Örök Nagyi! És főleg: senki sem örökké másoké! Van bennünk Valaki, aki csakis a miénk – és az Istené.

Forrás: http://www.life.hu

Reklámok

Posted 2011. szeptember 15. by eletkert

7 responses to “A neved árulkodik rólad

Subscribe to comments with RSS.

  1. Köszönöm Neked Ildikó ezt az írást, nem ismertem eddig és teljesen igaz. Nem tudom, hogy milyen módon veszünk szerepeket magunkra – mármint tudatosan vagy tudattalanul – de kilépni belőle az “gáz”, ahogy szokták mondani. Nekem egy szerepből már sikerült kilépni és már egy ideje érzem, hogy jön a többi is! puszi

  2. Kösz. Ildikó, nagyon szép és érdekes
    Azt hiszem, a nők , ( de lehet, hogy a férfiak is ) beskatulyázzák magukat, a másikat esetleg a kronológiai életkor alapján. Szomoru…Általában már korán felélik az életenergiájukat, s azután leeresztenek. Ha pl. un. biztonságos kapcsolatban élnek, elkezdenek nem adni magukra.Jó leszek én már az embernek igy is. Mit is akarhatnék még?
    Van olyan nő, és nem buta, aki ezt mondja: elegem van a férfiakból, utálom a férfiakat…

    Szerintem, a férfi és a nő között az a kellemes feszültség mindig megvan ( legalábbis meg kéne lennie. )Két energia a mi kölcsönösen feltételezi egymást. Ezt tagadni ostobaság.

    A magam példájára térve: sokan legszivesebben megfojtanának egy kanál vizben,egyszerüen azért, mert nagyon szépen öltözöm, s igen jól állnak rajtam a 34- 36-os méretü ruhák. Igen , szeretem a szépet, és meg is engedem magamnak. Jót nevettem, mikor az önkéntesi tanfolyamon megkérdezték: hogy kerülsz ide, a divatszakmából?( Kár, hogy nincs mosolygó jel…)
    ugy gondolom, teljesitettem a kötelezettségeimet, a házasságomból elváltam-szabad vagyok.

    Már csak egy a kérdésVajon mi is lesz azzal a függőjátszmával, amit kb. egy éve játszunk egy nekem tetsző emberrel. ( Megjegyzés: nem egykönnyen tetszik meg nekem valaki ).Nem én osztottam neki lapot. Szinte kézzelfoghatóan feszül köztünk ez a dolog. És nagyon mély szeretettartalma is van ennek a kapcsolatnak.
    Kapcsolat??? Nem történik semmi ,az ég világon csak látom rajta a rajongást…. Biztos sziklaszilárd kapcsolatban él, és csak kirándulgat a velem való abszolute plátói kapcsolatba…
    Szóval csak annyit: nem minden megy olyan simán, mint a Müller Péter által emlitett Boriskánál.
    Gabi

    • Szia Gabi!
      Drukkolok neked, hogy összejöjjön az a csodás, igazi kapcsolat:)
      Talán Borika azért volt könnyebb helyzetben, mert az ő korában már a férfiak is a belső értékeket tartják fontosabbnak, és nem félrelépni akarnak. Aki 70 körül asszonyt keres, az tuti nem házas:)

  3. Kösz. a jókivánságokat, Ildikó. Nem lenne baj, ha beválnának…
    Tényleg NAGYON szép kapcsolat, olyan mint az élő, eleven parázs a finom hamuréteg alatt.. Csak csodálom a szemei csillogó üzenetét. s a hangszinét, mikor beszélgetünk, Rendesen beleáll mindig az aurámba, biztos remekül érzi ott magát….Próbáltam már szabadulni tőle, de megérezte, karonfogott, s a maga zárkózott, de mégis erőszakos módján tartóztatott. Azóta még szorosabb a kapcsolatunk, ( amiben ugyan nem történik semmi )…
    Én férfiak között nőttem fel, szivesebben voltam fiu társaságban , mint a babaszoba világában.Nem ugv válogatok a férfiak között, mint egy átlagos nő.Mindig valami barátság-félével szoktam megalapozni a kapcsolataimat. A Nyilas jegyében születtem, Vizöntő ascendenssel. Tüzes szél vagyok…
    Szia, és kösz a kedves szavakat:Gabi

  4. Gyerekek! Olyan csodálatos történet az Életünk, és olyan jó mások vallomásában megfürdeni, mintha mi magunkról lenne szó. Fürödtem én saját történeteimben is, de mindig valahogyan “vizes” maradtam, nem volt igazi napfényem hogy megszáritgasson, csak a szél, meg a viharok…… Kiűltem hát egyedűl a szikrázó fénybe, és tudom az ember nem magányra született…..
    Hallgatlak hát benneteket, mint aki egy csodás dallamot hallgat, egy olyan csodát, amire örök idők óta várt.
    Szeretettel
    Marika

    zemplényiné marika
  5. KEDVES BORIKA +a TÖBBIEK.
    Való igaz,saját magunkat skatulyázzuk be a “CSALÁD”!!!!érdekében.Nekem már jó van így is!!!alapon.Először még tetszik is a szerep,DE EGY IDŐ UTÁN lázadozni kezdünk.Nem biztos,hogy jó szemmel nézik a kiszolgáltak,hogy TE IS VÁGYSZ az élet naposabbik oldalára.Sőt nem igaz,hogy 1 nőnek az ANYA,az APA,sőt a PÉNZKERESŐ forrást is vállalni KELL!!!!Mindezt úgy gondolják,EZ A FELADATOD,TEDD A DOLGOD.Valami HASONLÓT éltem meg a VÁLÁSOM UTÁNI időben.(21. házassági évfordulón adtam be a válókeresetet!)Nem 2!!!!+1=3!!!gyerekem volt.Nem férjként,GYEREKKÉNT viselkedett,akinek TÁRSNAK KELLETT VOLNA LENNIE. mégis a válás kimondása után 5 évvel azt kaptam az anyukámtól “NEM VOLT ELÉG NAGY A KÖTÉNYED!!!” VAGYOK MAGAM azóta is.(NEM EGYEDÜL!!!mert akinek hite van,az soha sincs egyedül!!!) Próbálkozásaim mind az ANYA szerepet látták bennem,nem a társét. Igen ez azt hiszem egyéni önzésen kezdődik.”nekem jár minden kényelem,tehát azért,hogy valaki legyen melletted,EZ AZ IGÉNYEM!!!” Gyerekkorra vezethető vissza.de ki lát a gyerekkorig mikor megismerkedik valakivel???,
    Mégis TUDOK MOSOLYOGNI,elviselni a dolgokat.
    A kislányom,aki azóta már egy 16.éves nagylány anyukája,ma egészen másképp látja a dolgokat.
    Nem igen engedtem beleszólni az életembe,vállalva minden kockázatot.VOLT IS RENDESEN!!

    Örülök,hogy a VÉLETLEN IDE IRÁNYÍTOTT.
    Nagyon sok szeretettel: mary

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: